Mindennapok

Az elmúlt hónapokban (talán években) semmi említésre méltó nem történt. Utána jártam még néhány A betűvel kezdődő keresztnév tulajdonosának, de sajnos nem értem el jelentősebb eredményt. Volt köztük egy-kettő mezőgazdasági munkás, és egy ügyvéd is. De így leírva, már magam is nevetségesnek találom, hogy bármelyik is számításba jöhetett. Mindegyik túl jellemtelen, egyszerű és kevéssé intelligens volt Hester számára.
Viszont a kapcsolataim erősítéseben jelentős mértékben előrébb haladtam. Közelebb kerültem Dimmesdale tiszteleteshez, mint orvosa és mint barátja is. És (számomra) előre nem látott módon befolyásos emberek közelében is helyet biztosítottam magamnak egyrészt mint orvos, másrészt mint a tiszteletes társa.  Ki gondolta volna, hogy mikre képes ez a két dolog így együtt... Tehát mostanság napjaim jelentős részében a helyi betegeket ápolom, aztán Bellingham kormányzónál teázgatok. Ez azért is alakulhatott így, mert egyrészt a kormányzó is szorult néha orvosi ellátásra, másrészt minden igyekezete ellenére sem sikerült elrejtenie a kíváncsiságát az irányomba. Amit persze nem csodálok, hiszen valószínűleg megfordult a fejében a gondolat, hogy ki az a férfi akiért kifizette azt a váltság díjat. Így hát igyekszem erre a kérdésre a választ a kiváló orvos irányába terelgetni.
És persze itt van Hester Prynne is. Mostanára elmúlt a felhajtás körülötte, ami az első hónapokban körül vette. De még mindig, amikor bejön a faluba, az emberek kicsit megilletődve vissza lépnek pár lépést, nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. És mindig vele van a lánya is, aki már éppen, hogy tud sétálni. Ilyenkor döbbenek rá az idő múlására, Arra, hogy mennyit elvesztegettem. De persze csak távolról figyelem őket. A kislány nagyon szép lett, ezt be kell ismerni, viszont (az én szerencsétlenségemre, de a saját szerencséjére) inkább Hester-re hasonlít. De van benne valami furcsa, távoli és kissé ijesztő vonás, ami miatt a falusi gyermekek félnek is tőle. Olyan mintha vér helyett tűz folyna az ereiben, annyira élettel teli és megfoghatatlan, hogy mellette bármi más szinte halottnak tűnik. Kivéve a sápadtan világító Skarlát betű. Olyan mintha a leány a betű testvére és társa lenne, de mégis ellentéte is egyben, hiszen míg a betű Hester szenvedését addig a gyermek az egyetlen örömét szimbolizálja.
Viszont természetesen nem feledkeztem meg az igazi célomról sem.  Azt érzem, hogy egyre közelebb vagyok a megoldáshoz, szinte csak egy cérnaszál választ el tőle. A tiszteletes közelsége is segít... Jó irányban vagyok, és már csak pár lépés van hátra.