El fogja mondani neki. Lehet, hogy már el is mondta. Fel kell készülnöm arra, hogy ez megfogja nehezíteni a munkámat. De szerencsémre Dimmesdale most úgysincs itthon, pár napot a közeli Eliot atyánál tölt, akivel így együtt hirdethetik a Szentírás tanait. Milyen ironikus... Az az ember prédikál a jobb és szentebb életről, aki maga már rég elárulta azt. Mégis isszák minden szavát, mintha egy különleges bor lenne. Ugyanis a hangjával ugyanarra képes mint a bor... A dolgokat egy szebb illúzióba burkolja, elhiteti akármiről, hogy jobb és igazibb, mint valójában. És amire az ember észbe kap, már késő. Függő lett. Bármiről prédikál a vasárnapi miséken, az egész falu áhítatos csöndben hallgatja, látni az arcokon, hogy mindenki úgy érzi, hogy pontosan róla szól a beszéd. Egy földre szállt angyalnak tartják...
De én tudom, hogy nem az. És ő is tudja. Ez teszi tönkre... Épp ezért gondolkoztam el azon amit Hester mondott. Lehet, hogy tényleg elintézné az ő dolgát a sors. De valamivel még mindig adós maradna. Hiszen akkor úgy temetnék el, mint egy szentet, a nép jótevőjét. Tehát én csak megadom nekik az igazságot. Mindenki megérdemli az igazságot.
Amikor elindult erre az útra, komolyan féltem, hogy meg fog halni. Adtam is neki mindenféle szíverősítőt meg főzetet. Nem képzelheti, hogy ennyi szenvedés és elszánt munka után csak így egyszerűen meghalhat. Hogy ő nyerjen, hogy megkapja a békességet, aminek nem fizette meg az árát.
Ez a bajom a vallással, néha nem azokat bünteti meg akik megérdemelnék. Ezért én csak besegítek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése