A Skarlát Betű

Bár eddig nem ejtettem róla sok szót, most mégis úgy érzem, hogy itt az ideje eltöprengenem a Skarlát betű jelentésén. Azt már első látásra feltűnhet bárkinek, aki látja, hogy igazi mesterműről van szó, ezt még az én (efféle dolgokhoz érzéketlen) szemem is észrevette.

Hester mindig is tehetségesen bánt a tűvel, amennyire én láttam, és mindig megvolt benne a megfelelő (és szükséges) érzék a hímzések díszítéséhez, az ő kezei között az is gyönyörűre sikerült, ami más körülmények között talán már az ízléstelenség határát súrolta volna. Mintha lett volna  egy ötödik érzéke, szinte bármiből képes volt valami egészen fenségest alkotni, királyok is viselhették volna a munkáit, ha olyan környezetbe születik, ahol felfigyelnek rá.
Viszont felmerült bennem egy fontos kérdés a betű választással kapcsolatban. Ez csak az ABC első betűje, vagy valami több? Esetleg egy név kezdő betűje? És ez esetben kinek a neve lehet... a szerető talán? Vagy ezt már csak beleképzelem? Be kell ismernem, hogy már nem tudom semmire a logikus választ ezzel kapcsolatban. Csak arra tudok gondolni, hogy megtudjam, hogy ki az a férfi, most semmi más nem számít. Kicsit magam is meglepődtem az elszántságomon, pláne amikor a reggeli sétám alkalmával meghallottam, hogy két nő erről beszélget. Ez persze nem volt meglepő, minden második ember ezen csámcsog, de sajnos egyiknek sincs egy épkézláb gondolata sem. De a két nő azon tanakodott, hogy vajon az A betű Alfred-et jelenthet-e. Ez valószínűleg azért érdekelhette őket, mert az egyik történetesen a felesége, de őszintén szólva a beszélgetés ezen része annyira nem érdekelt. Viszont ezzel megadták a kezdőpontot a kezdődő kutatásomhoz. Érthető módon viszont követtem őket, hátha még valamit  elkotyognak. Sajnos csak annyival lettem okosabb, hogy Alfred a helyi kovács, de ezt magamtól is kitudtam volna deríteni. Viszont annyira belefeledkeztem ebbe a gondolatmenetbe, hogy  észre sem vettem, hogy egészen a házukig követtem őket, ahol így enyhén kellemetlen szituációba keveredtem, de szerencsémre pont kapóra jött, hogy még csak nemrég költöztem ide, tehát egyszerűen elhitettem velük, hogy eltévedtem. De ezelőtt még soha nem fordult elő velem ilyesmi, a lelkiismeretem mindig megállított abban, hogy kihallgassam mások beszélgetéseit vagy kilessem titkaikat. Most viszont természetellenesen természetesnek éreztem, és tudtam, hogy valami lassan megváltozik bennem, ahogy azt is, hogy még vissza térhetnék az eddigi utamra. De valami furcsa ürességet éreztem, és rájöttem, hogy azon az úton rám már semmi nem vár. Inkább felfedezem ezt az újat.